Twitter ezt a hashtaget látom,és összeszorul a szívem. Én sajnos elveszítettem az apukámat több mint 2 éve. Azóta is csak úgy vagyok és repül az idő. Aki ezt nem élte nem tudhatja milyen rossz érzés. Én továbbra is várom,hogy munka után hazaérjen,vagy munkahelyen eszembe jut mikor túl órázok,hogy milyen jó lenne ha kocsival értem jönne. A szokásos nagy bevásárlások kettesben,telekre utazás. Kimegyek a konyhába és nincs ott a laptopja és nem ül ott vagy épp főz valami finomat,istenem de hiányzik a főztje. A támogatás,amit csak tőle kaptam. Mindig apás lány voltam,nem azért,anyával is jóba voltam,de inkább apásabb voltam,ő volt a hősöm,a középpont,annyira,de annyira szeretem,hogy fáj. Még a történtek előtt is elsírtam magam,amikor olyan film,vagy sorozat rész,ahol az apa elvesztése a téma,de ezek után... jó ha meg tudok nézni ilyet. Arról nem beszélve,hogy ezeket az érzéseket nem mutathatom ki hogy mennyire fáj,főleg anya miatt. Erősnek kell maradnom,amit lehet hogy másik passzívnak,vagy agresszívnak vélnek,de kicsit érzelem mentesnek kell lennem,hogy még se fájjon mind annyira. Nagyon sok olyan dolog van,ami fura,de nálam így történt. Például az első pár napba,az agyam nem igen fogta fel,mindig vártam hogy haza érjen,este kimentem és jó éjszakát akartam kívánni neki,vagy éppen kiszóltam neki,valamiért. Nem minden szűnt meg,de már tudom,hogy nincs,de a megszokások még mindig meg maradtak. Persze most már a munkával és a hétvégi önkéntességgel van egy napi rutin,de ebbe így beleragadtam és igazából nem is biztos hogy ki akarok ebből szabadulni,inkább még jobban lefoglalnám magam. Amit nem is említettem,az álmok. Úgy talán 1 évig,de akár még most is,az volt a világ legrosszabb dolga. A valósághűség,csak rádobott egy lapáttal az egész "képzelgésnek". Állandóan azt álmodtam,hogy nem is halt meg apa,csak eltűnt egy időre és bújtatni kell,vagy hasonlókat és én ebbe a világba éltem. Nem igazán tudtam az álmot és a valóságot szétválasztani. Nagyszülő az más volt nálam. A nagypapámnál is én attól voltam igazán kész,ahogy apukámat akkor láttam,az beleégett a fejembe... Apukát sose jó elveszteni,de amikor nekem a legnagyobb szükségem lenne rá,épp amikor kilépek a valódi életbe...
Sajnálom,hogy ilyen hosszú szomorú lett az egész,de ez most nyomta a szívem,már nagyon-nagyon rég kiakartam ezt írni magamból. Senkinek nem kívánom. Én viszonylag azért erős vagyok,így nem estem teljes depresszióba meg hasonlók,de aki akár csak egy picikét gyengébb nálam érzelmileg... Inkább nem fejtem ki,még nekem is nehéz ez az egész. Ünnepeljétek,és örüljetek az apukátoknak,akinek meg nincs az maradjon erős. Magatok miatt,vagy valaki fontos miatt az életetekbe(anyukátok,testvéretek,gyereket miatt). Kitartást lányok,fiúk!
Végre egyedül vagyok itthon,így sikerült ide is eljutnom.Annyira,de annyira hiányzik a blogolás,de nincs elég óra egy napban. De ha több óra is lenne,azt inkább alvással tölteném (sorry) .Csak hogy érthető legyen,nem direkt nem írok itt egy példa,tegnap 20-kor már becsukott szemmel feküdtem az ágyba mint akit agyon vertek,de kicsit még fel kellett kelnem hogy átöltözzek, meg normálisan,alváshoz össze legyen készítve az ágy,de utána egyből ismét a párnán volt a fejem és aludtam is. Ma pedig csak reggel 8 után keltem fel,mikor már senki nem volt itthon. Ebből is látszik,hogy mint egy falat kenyér úgy hiányzott egy kis pihi. Folyamatosan van valami programom mostanában. Vagy barátokkal,vagy Rexes önkénteskedés, hétköznap meg a meló,és néha utána is beszervezek valamit. Ez a hét meg még rosszabb volt,jön a fogam,elvesztettem a bankkártyám,amiatt is idegeskedés. Letiltás,másnap reggel meló előtt újat igényeltem,meg vettem ki pénzt hogy legyen nálam. És héten még a munkatársaimat is olyan negatívnak éreztem az irányomba. Legalább az önkénteskedést élvezem,de nagyon. És ha már szóba jött,most meg következő hétvégén van Gyereksziget a hajógyári szigeten hétvégenként,nézzetek ki,ha tudtok ;) Remélem ez a sok negatív dolog mindenhonnan vagy elmúlik,vagy valami kibukik,csak szűnne meg,annyira rossz :( Én is utazgatni akarok,mert boldog lenni,de mit tettem hogy csak a szenvedést kapom?! Pedig még önkénteskedek is... De legalább aki utál,az most örülhet a szenvedésemnek.de azért annak is üzenem,hogy léci menj keresztül azon amin én és próbálj meg a talpadra állni (bitch) .
Ahogy tudok megint jövök és írok,de semmit nem ígérek. Hiányzik ez a szív kiöntés néha,de most megkaptátok (muhahahhaaaa) .
És egy kis zene,amit hetek óta hallgatok,és még munkatársamnak is nagy kedvence lett
Ja,és kis könyv ajánló is: Ugly Love
Sajnos csak angolul van kiadva - nem értem miért - de aki tud angolul valamennyire annak ajánlom. Hamarosan is film készül belüle,és Nick Bateman (instagram link,ha nevére kattintasz) lesz a főszerepező,aki hmmmm... Nem az hogy nem rugdosnám ki az ágyamból,nem is engedném sehova :D A könyvhöz van egy kis teaser is. Egy pár szót a vidiről.Először is fontos,hogy ez egy TEASER,nem egy trailer/előzetes. Másodszor,ez NEM a Fifty Shades. Ez a vidi tényleg csak a rajongóknak lett elkészítve,hogy kicsit ráinduljunk (a ráizguljunk durva kifejezés?) az egészre,és khmmm... Inkább nézzétek meg!
(úgy várom,hogy végre megérkezzen nekem is a könyv és fotózgassam,és akarok egy ilyen plüüüüst!!!)
Ha már itt vagyok filmet is ajánlok. Én ma néztem meg a Kingsmant,és WWOOOOWWW!!! Nagyon brutál fiiilm. agyon jó. Kicsit(nagyon) véres és durva,szóval erősebb idegzetűek nézzék,de amúgy vicces és Colin Firth még mindig jó :D És a srác aki Eggsyt játszottaaaa. Kicsit Ansel Elgortos volt (Csillagainkban a Hiba,A Beavatott sorozat).
Na,de ennyi,most kaptatok minden jót :) Szép hétvégét!
