I need air....selfish(?)

Aki az elmúlt pár napban keresett engem az tapasztalhatta hogy nem válaszolok.Ez nem csak a chat ablakokra,de sms-ekre,telefon hívásokra is vonatkozik.Magyarán teljesen kivontam magam a forgalomból.Twitterre néztem fel inkább csak,de se tumblr,fb-se nagyon se sorozat se filmek.Csak úgy voltam és kész.Felébredtem,készülődtem,munka,haza,fetrengés az ágyba,olvasás és alvás.Nagyjából ebből állt a pár napom,úgy keddtől vagy szerdától.Nem volt elég hogy a rossz napjaimban voltam,de egy kisebb depressziós roham is megtaláltam.Vagy nem tudom minek írjam le,de pont elég volt hogy a munkahelyi emberekkel,meg a családdal lépjek kapcsolatba.Bár nem sokaknak ártottam ezzel,sőt,talán 1 embernek,de a fene se tudja.Nehéz elmagyarázni ezt és legszívesebben hetekre v egy hónapra így elzárkóznék,kell egy kis szünet már nem bírtam ennyi dologgal foglalkozni.Egy dolog tartott életbe,hogy van munkám és mennem kell hogy anyának segíthessek.Semmi más cél nem volt,és nincs is a szemem előtt.Manapság túl sokat nézelődök a múltba és jól éreztem magam,de túl sok rossz történt már velem és már nagyon elegem van hogy csak úgy vagyok.Ha olyan típusú ember lennék,akkor ez valószínűleg egy búcsú üzenet lenne és holnaptót nem léteznék,de nem vagyok ilyen és nem is tehetem meg anya miatt.So...i'm still here,but not really.El vagyok,de jelenleg semmihez sincs kedvem.Csütörtökön tortát kellett csinálnom,amit rendeltek tőlem és az kicsit feldobott.Ma vacsira meg omlettet csináltam és isteni lett,szóval végre büszke lehetek magamra.Bár a tortáról csak hétfőn hallok majd,hogy hogyan is tetszett,meg ízlett,mert a fia szülinapjára rendelte a kolléga nőm.Nagyon izgulok,remélem jó lesz...Még oldalakon át tudnék lelkizni,de szerintem épp elég volt most ez is.Senki nem akarja azt a fájdalmat amit én minden egyes nap érzek.Itt nem csak lelki,de a lelki fájdalmak miatt fizikai fájdalmaim is vannak,például mostanában egyre több nap van hogy folyamatosan lenyomva érzem a mellkasom,egyre hosszabb ideig.Csak azért írtam ezt le,hogy nem viccből mondom a fizikai fájdalmat,meg nem túlzok.Jelenleg ezekkel a lelki gondokkal próbálok együtt élni,felfogni,feldolgozni.Vannak dolgok,amikről nem panaszkodok,nem mondtam el még senkinek el soha és nem tudom hogy valaha is ki fogom-e tudni magamból ezeket adni...
És ami életben tarttott,tart és fog tartani a zene.Aminek még a szövege is nagyon jól illik azokra amiket most itt leírtam:

"Lately life is like a dream
I watching it through a smoky screen
Finding ways to sleep away
'Til I can be with you someday
In the darkness you call my name
But only an echo came"