Hello again old friend...

Annyira sajnálom hogy nem tudom magam kifejezni versben,novellában vagy bármiben.Még beszélni se tudok(épp olyan jól beszélek,mint ahogy sokszor gépelek...). Nem csoda hogy nem tanulok,nincs munkám és hogy egy rakás csődtömeg vagyok.Ezerszer megmondtam hogy nem nekem való az élet,és ez egyre többször megmutatkozik.A legtöbb amivel kifejeztem magam,az az hogy rajzoltam a csuklómra ezt. Vagyis hasonlót,mivel rajzolni se tudok.Ilyen amikor közeledik a depresszió.Semmihez,és senkihez nincs kedvem,mindenkit el fogok pár napra lökni magamtól és mindent feladok.De persze lehet hogy az teszi ezt velem hogy körülbelül folyamatosan gyógyszerezem magam,még ha ezek nem is valami hú,de erős gyógyszerek.De úgy érzem,sőt igaz is,hogy folyamatosan valami gyógyszert készülök bevenni,Az arcom már teljesen elfehéredett.Ez meg lehet nem a sok gyógyszertől van,hanem tényleg már ennyire bedagadt a torkom és kevésbé kapok levegőt.Nem értek én az orvosláshoz,ezért találok ki mindenféle teóriát.De ez most nem túl jó,mert teljesen szomorú vagyok és élettelen.Ennek talán legnagyobb oka,h este néha attól félek hogy úgy betagad a torkom hogy nem kapok levegőt és álmomban megfulladok.Báár,nem lenne olyan rossz halál őszintén megmondva.Nem éreznék semmit.Mennyivel jobb is lenne,ha nem éreznék semmit...