Legjobb érzés (nekem) amikor barátaim írják vagy mondják,hogy mennyire boldogok éppen.Világ egyik legjobb érzése,hogy tudom a barátaim jól vannak,egészségesek,boldogok.Semmivel nem cserélném ezt el.Épp most olvastam egyik ismerősömnél,hogy jól alakulnak a dolgai és ettől teljesen elérzékenyültem,hogy végre ennyire boldog.Ténylegesen boldog!És már egy ideje tervezem,hogy amit írni fogok valamikor leírom és miután ennyire felvidított annyira lehangolódtam,mert kicsit magamba néztem.És én most sajnos nem vagyok boldog.Az hagyján hogy nincs suli,nincs munka stb. de egy ember az ami most itt az ünnepeknél megvisel kicsit.1 éve.Már 1 év eltelt,de én még mindig azt várom hogy belépjen az ajtón,vagy hozzám szóljon.És így ünnepek közeledtével most már egy-két hete ez minden napos,és mivel itthon vagyok néha ezt nagyon nehezen bírom.Persze ezt itthon nem mutatom ki,ezt nem tehetem meg anyával.Valakinek erősnek kell lennie és ezt magamra vállaltam akármennyire nehéz is.De néha-néha megszakadok a teher alatt,összeesek és nem bírom,de minden erőmmel tovább folytatom,feltápászkodok és ismét a állaimra veszem a terhet.Nem,nem vagyok teljesen boldog,hiszen egy részem hiányzik.A szívem egy darabkaját vitte el Isten aznap este,amit sose fogok már vissza kapni.De mivel apa se akarná hogy szomorúak legyünk,ezért nem is leszek.És írhatnám hogy remek barátaim vannak,akik mellettem állnak,és miattuk tartom magam blablabla,de ebben az esetben ezt nem mondhatom.Sajnálom,imádlak titeket,de ebbe ti se tudtok segíteni.Ezen nem lehet segíteni.Az emberek azt mondják idővel jobb lesz,de ennek semmi értelme.Nem is rosszabb lesz,inkább azt mondanám hogy idővel keményebb vagy hogy nehezebb lesz.De ezt nem rakhatjuk jó és rossz skatulyába.Ez nem így megy.1 év alatt hihetetlen mik azok a dolgok amik hiányoznak.Múltkor a régi kocsinkban utaztunk(egy ismerősünk vette meg) és annyi emléket hozott vissza.Sose fogom megérteni,hogy miért kellett ennek történnie?!Miért pont velünk?!Előbb emlegettem Istent,akiben én hiszek is meg nem is.Nem vagyok megkeresztelve,nincs vallásom,és ez így is fog maradni,de most nem tudok mást okolni,nem tudok máshoz könyörögni hogy hozza vissza vagy hogy még egyszer had ölelhessem meg vagy beszélhessek vele csak még egyszer...
Nagyon hiányzol!
De még ha nem is tudnak segíteni,szeretném megköszönni régi és új barátaimnak hogy mindig mellettem álltak!Nélkülük ennyire se lettem volna erős.És kérlek,legyetek mindig boldogok,találjátok meg a boldogságotokat az életben,mert ti jobban megérdemlitek mint bárki más!SOHA nem lesztek egyedül,amíg én élek!Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése