Elkezdtem megint elolvasni a könyvet (amire a címben utalok). És aki nem olvasta,az nem tudja hogy ok,tele van szexel,de nagyon sok érzelem is van benne.Érzések,lelki gondolatok.Az emberben saját sok kérdést elindíthat.Mindenkiben persze mást.Én például elgondolkoztam,hogy alaposan próbálom megválogatni hogy kivel és mit osztok meg.De így se tudnak sokat rólam az emberek.Most elképzelem,hogy barátaim,akik olvassák,azon gondolkodnak,de mit nem mondott el,miért stb. Igazából nagyon egyszerű oka van,hogy érzelmileg,de olyan isten igazából érzelmileg még senkinek nem nyitottam meg magam,legalábbis szemtől szemben tuti nem,de írásban az érzelmek nem mindig teljesen jönnek át.Az ok pedig .... a reklám után kiderül ... Bocs,kel egy kis vidámság,ez is egy emberi érzelem,amiben - remélem - viszonylag jó vagyok.Mivel a külvilágnak legfőképp a mosolygós arcomat mutatom,vagy aki teljesen meg van rémülve,zavarban van és alig mer megszólalni,de valamit mégis mondania kell.Jó,térjünk vissza,hogy miért is az ok.Nem vágyom arra,hogy ellenem fordítsák a dolgot.Nem szeretem ha megbántanak,még ha ők azt csak viccnek fogják fel,vagy csak kicsusszan a szájukon.Van olyan ember,akivel most is nagyon jóba vagyok,már szinte testvérek vagyunk.Amikor kisebbek voltunk és a kicsi lelkem még ennyire se volt erős mint most,mondott vagy csinált olyat ami nekem nem esett jól.Persze tudtam hogy csak viccel,de nekem nem esett jól,de vissza tekintve látom hogy nagyon nem volt min kiakadnom.Mostanában is lehet mond olyat amit akkor,de most már visszavágok valamivel vagy én is nevetek rajta.De ugye ezek nem igazi érzelmi dolgok,kisgyerekes butaságok.Nemrég bizonyíthattam hogy igen,tudok érzelmes,tudok sírni.De nagyon!Azóta is röstellem magam,hogy akkor és ott azt tettem.Pedig nem kéne ilyenért bocsánatot kérnem és sajnálnom.Az egy nagyon-nagyon-nagyon nagy érzelem kitörés volt a részemről,amit azelőtt életemben egyszer volt még.Csak egy két ember volt ott velem,és látta ezt,de már ettől is félek.Sok érzelmet félek kimutatni.Persze ezek mind a szemtől szemben helyzetek.Írásban - ahogy látjátok - kicsit ... hogy is fogalmazzak ... bátrabb(?) vagyok.Talán így mondhatnám.De chat-nél se szeretek a saját érzelmeimről beszélni,inkább másokat hallgatok meg és próbálok segíteni,tanácsot adni.'Mi,hogy te akarsz tanácsokat adni?'Igen,szeretek.Nem várom hogy azokat a tanácsokat fogadják el,csak elmondom hogy mi az én véleményem.Aki nem a te életed éli,és nincs annyira benne a helyzetben,talán tisztábban látja a dolgokat.Ez alapján mondom én el az illetőnek a véleményem,ha esetleg valakinek a tanács szó használta nem megfelelő a leírásra.De természetes,hogy az az ő életük,nekem semmi közöm hozzá.Csak akkor mondok bármit ha ő is beleegyezik,vagy esetleg kéri hogy beszélgessünk.Volt már hogy erőltettem egy beszélgetést,mert tudtam hogy kell az annak a személynek.Pár órás beszélgetés lett a vége.Az érzések érzelmek talán nem is olyan egyszerűek mint azt elsőre gondolnánk.És még most is eltereltem a témát a saját érzéseimről.Tessék nektek,itt a bizonyíték,hogy inkább foglalkozok más érzéseivel mint az enyémmel!
Itt most szerintem le is zárom az egész témát.Ha végig olvastad köszönöm,ha nem akkor ezt úgy se látod :) És jöjjön az érzelmes témához az érzelmes zene:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése