Why I was sad

Akkor rántsuk le a leplet a dolgokról.Most már elintéztem dolgokat és már könnyebben is beszélek a történtekről.Múlthéten kaptam egy hívást,hogy a munkahely nem akar tovább foglalkoztatni.Kicsit szomorú voltam,próbáltam átgondolni a dolgokat és végül rájöttem hogy az indok amit mondtak teljesen igaz.Az indok az volt,hogy nem fejlődtem és rájöttem hogy 1 éve tanulom a szakmát és nem tudok nagyon sokkal többet mint az elején.Szerencse hogy a hír után 1-2 óráig egyedül voltam itthon és ezért volt lehetőségem teljesen átgondolni,hogy most mit is csináljak.Egyrészt örültem is hogy elküldenek,mert egy jó hely,finomakat csinálnak,de kicsit már elegem volt.Valahogy a fél év nekem egy határ és még nem sikerült átlépni.Ez a történtek első fele.Miközben átgondoltam a dolgokat azon is elgondolkodtam,hogy nem tudok ennek még egy esélyt adni(kb 3. esélyt adtam már eddig is ennek az egész szakmának) és úgy döntöttem hogy elég,nem adok több esélyt,ezért (sajnos) a sulit is abbahagyom.Imádok sütiket csinálni,de mint kiderült csak hobbiként.Itthon remekül elsütögetek,és nem akarom elvenni magamtól ezt az örömöt.Így most belépek a nagybetűs (munkakeresős) életbe.Az meg hogy mi lesz a jövőben még én se tudom.Nagyon sok tervem van és remélem ebből jó pár dolog megvalósul.Aki esetleg nem ért egyet a döntésemmel az nem ért egyet és kész :) Aki pedig támogat és eddig támogatott annak nagyon szépen köszönöm <3 Aki nem támogat persze annak is köszönöm.Nem lehet ugyan az a véleményünk,ezért vagyunk emberek.